Viccelődések

Nem telt bele sok idő mire Sophie ideért. Ezen kicsit el is csodálkoztam, mert a nem a pontosságról volt hires, tehát ebből is látszik, mennyire fontos vagyok neki. - Nem gondoltam, hogy ilyen hamar ideérsz.- lepődtem meg, mikor épp kiszálltam az autóból.
 - Azt hittem már nagyon vársz engem, erre kiderül, hogy mindjárt haza is küldesz- játszotta a sértődöttet, pedig a szája sarkában ott lapult a kitörő nevetés.
 - Persze, pontosan azt akarom, hogy elmenj, azért is hivtalak fel telefonon- játszottam énis a kicsit sértődöttet. De nem ment sokáig, mert mind a ketten nevetni kezdtünk. Ezután Sophit behivtam a házba, mert még sok elintézni valónk volt. Felmentünk az emeletre, ahol Sophie a táskájából elővett egy kis csomagot.
 - Ezt neked vettem, gondoltam lehetne egy aféle búcsúajándék.
 - Ugyan miért, hiszen még sokat leszünk együtt, nem fogunk ettől még eltávolodni.
 - Na jó léci bontsd ki, hadd nézem, hogy tetszik-e.
 Mikor kinyitottam, nagyon megörültem, mert egy gyönyörü bőrkötéses napló volt, a nevemmel a fedelén.
 - Megláttam a boltban, és rád gondoltam.. mivel szeretsz naplókat irni, gondoltam jó lenne beirni ebbe az élményeidet az út folyamán.
 - Köszönöm Soph az ajándékot.- és itt már nem birtam. Erősen magamhoz öleltem Sophit, mintha az életem múlna rajta.
 - Oké, énis nagyon szeretlek, de mindjárt megfojtasz a szereteteddel, és a ruháid sem pakolják össze magukat. - mondta nevetve, hogy jobb kedvre deritsen, ami sikerült is. Egész délután hülyültünk, vicceltük egymást, régi képeket néztün egymásról.
 - Ez a kép nagyon tetszik rólad Soph, olyan mintha most is igy néznél ki.- mondtam kicsit grimaszolva.
 - Persze, azzal a ronda fogszabályzóval, meg a a hatalmas púppal a fejemen, tényleg most is úgy nézek ki. Hirtelen egy párnát vágott a fejemhez, amitől az ágy mellett kötöttem ki, mert eddig az ágyon ültem. Énis megfogtam a párnát és teljes erőből a fejéhez vágtam. Sophi utánnam kezdett futni, én pedig le a lépcsőn, gyorsan futottam le előle. Épp a bejárati ajtót nyitottam volna, mikor hirtelen valaki megelőzött engem, és egyenesen fejen vágott vele.
 - Sajnálom kicsim, nem láttalak téged, olyan hirtelen jöttél- mondta anyu aggódva. 
 - Az én hibám, túlságosan siettem.- mondtam, és szinte sirtam, de nem a fájdalomtól, inkább attól, hogy Sophi közben nevetett, hogy mindjárt kinyir az azelőtti tettemért.
 - Apád nemsokára megérkezik, a bőröndödet már elkészitetett??
 - Még nem teljesen, de már alakul.
 - Gondolom Sophi segitségével, de ha gondolod énis besegithetek.
 - Már Sophival elkezdtük és már nincs sok hátra, de azért köszi.- mosolyogtam anyára, közben barátnőmmel indultunk a szobámba.
 Vacsora után Sophival, mint két kisgyerek kisminkeltük egymást, de a csavar az volt benne, hogy mindezt becsukott szemmel tettük. A végeredmény borzalmas lett, mint két szörnyella, úgy néztünk ki. Persze Jack kapott az alkalmon, és lefotózott engem, mert félig nyitva volt az ajtó. Gyorsan elfutott a szobájába, még mielőtt elkaptam volna. Kis idő múlva Sophi úgy döntött fellép twitterre. Kissé megdöbbenve nézett rám, miközben valamit talált ott.
  - El ezt megkellene nézned- mondta, amin kicsit meglepődtem. De attúl mégjobban amit láttam. Én voltam rajta a rúzzsal és sminkkel az arcomon, amit az előbb mostam le.
 - Ezért megölöm- fujtattam, de próbáltam lehiggadni. Végül csak anyáéknak szóltam, akik persze megbüntették a kisokost.... megint. Mostmár tényleg csak Sophira koncentráltam.
 - Na mihez lenne kedved??- kérdeztem.
 - Háát, talán nézhetnénk egy filmet.- Rendben benne vagyok.
Megnéztük a filmet, amin mindketten bealudtunk, kissé hamar. Álmomban már Londonban voltam, és találkoztam egy nagyon helyes fiuval, akit még nem láttam, de kitudja lehet az álom valóra válik.

A kezdet...

Ez a nap is ugyanugy kezdődött, mint a többi... egyszóval siralmasan,mert aludni nagyon is szeretek, felkelni meg egyáltalán nem. Reggel általában az öcsém hangjára ébredek, mert a szüleink szinte mindig dolgoznak,anya ovónő a helyi óvodában,apa meg rendőr. El is felejtkezdtem bemutatkozni, a nevem Elena Gilbert,18 éves lettem a múlt hónapban,szóval hivatalosan is felnőtt. Elhatároztam, hogy Londonba fogok menni, mert táncos szeretnék lenni, és ezt  az álmom ott tudnám a legjobban megvalósitani. Anyuék el is engednek,mert ott él a nagynéném,aki szivesen befogad,amig nem találok magamnak  albérletet ,és persze munkát.Ez az utolsónapom itt ,mert már holnap valószinüleg már utazni fogok Londonba,mert már elintéztünki mindent ,hogy elutazhassak.A szüleim nem nagyon örülnek neki, hogy elmegyek,de idővel el kell fogadniuk, hogy a kicsi lányuk felnőtt. Legalábbis már testileg,ha még agyban nem is teljesen. Tehát ezen a reggelen is az öcsém ébresztett, Jack,aki egy elég rossz kisfiú, de hát ki nem az ,az ő korában.Ezen a szép reggelen is az ő drága hangja ébresztett fel, az álmomból :

      - Elena!!! Ébredj már fel!! Anyáék azt mondták te viszel az iskolába,mert ők már elmentek..elfoglak mondani,ha elkések miattad!!

      -Oé, oké, 2 perc és felkelek,csak várj egy kicsit-válaszoltam kicsit kábultan, szerintem mindenki igy válaszolt volna reggel 7-kor,ha felébresztik.Már épp visszaaludtam, volna, mikor egyszercsak jack egy pohár jéghideg vizzel leöntött.Nagyon mérges lettem rá, ő meg csak nevetett rajtam,miközben kb. a félházon átkergettem. Miután befejeztük ezt a kis fogócskát, már nagyjából megnyugodtam.Már csak felkellett öltöztetnem,mert pizsamában volt,Ez sem volt zökkenő mentes,mert mindig elakart futni előlem,de végül ez is sikerült.Mikor az órára néztem,kissé lefagytam, mikor megláttam, hogy márcsak 20 perc van becsengőig. Gyorsan odaadtam neki az anya által elkészitett reggelit, és elvittem az iskolába. Eszembe jutott az iskoláról a régi emlékek,mikor még énis ide jártam, már akkor is tudtam, hogy mi akarok lenni. De holnaptól teljesen megváltozik az életem, vagy legalábbis remélem.

 Az ábrándozásomból Jack rángatott ki,mert megérkeztünk,még volt 5 perc hátra,amin meg is lepődtem. Jackre már egyáltalán nem haragudtam,a reggeli kis incidens miatt, hiszen énis ilyen rossz voltam, legalábbis anyu szerint :

       - Ne haragudj a reggeli miatt. Tényleg nagyon megbántam,jaj de mégse, mert nagyon vicces volt az arcod.- mondta visszatartva a kitörő nevetését.

       - A te helyedben,azért nem röhögnék ennyire, mert a végén  te fogsz sirni,ha elmondom anyuéknak is ezt.-mondtam teljes komolysággal,bár akkor sem gondoltam komolyan.

       - Oké tényleg bocsi, csak ne mond el, igyse nem gépezhetek egész héten.-mondta szomorkásan,bár akkor is megérdemelte a büntetést.

       - Jólvan,nem mondom, de többször ne csináld,oké??

       - Rendben, bár ugyse lesz alkalmam, ha elfogsz holnap menni, miért mész el?? Kivel fogok én továbbra viccelődni, meg kötekedni??

       - Ezt már eldöntöttem, és ez nem azt jelenti, hogy soha többet nem jövök haza, vagy, hogy nem találkozhatunk ,mert még sokat fogunk, csak nekem ez eléggé fontos, és szeretném, hogy megvalósitsam.-mosolyogtam rá,pedig bevül kicsit sirtam, hogy ő ezt igy fogja fel, hogy elmegyek.Kiszállt az autóból és bement az ajtón,én pedig haza indultam, mert a bőröndömet még össze kell pakolnom.Ehhez inkább a barátnőm segitségét kérem, mert ő szinte jobban tudja mi áll jól nekem, mint én. És akiről most szó van az nem más, mint Sophie. Ő az a féle csaj aki mindent tulpörög, és túlagyal.Néha megrémiszt az ilyesmivel.Tehát én vagyok az, aki ösztönzi őt, és néha, pedig ő az aki őengem. Tehát tökéletesen kiegészitjük egymást.

       - Szia! Mitcsinálsz ma délután?- kérdeztem kicsit felvive a hangom.

       - Eddig még semmit nem terveztem, de a hangodból itélve, szeretnéd, hogy segitsek bepakolni az utra.

       - Igazából tényleg ezt szeretném kérni, de közben beszélgetnénk is, meg szerintem hülyülnénk is, meg biztos sirnánk is, szóval szerintem itt kellesz aludnod, ha mindent be akarunk fejezni- mondtam nevetve, de persze Sophie is nevetett.

      - Oké, akkor ki nem hagynám ezt a csajos pizsibulit, sirással, nevetéssel, meg mindennel együtt.- mondtam , de már a szememből könny jött, hogy már csak elképzeltem magunkat ezen a "csajos pizsibulin".Egyikőnk se nem szerette igy nevezni az ottalvásainkat egymásnál, mert ez túl nyálas volt számunkra.

      - Na jó, akkor várlak, majd később találkozunk.- köszöntem el.

      - Oké, már alig várom, na puszi - köszönt, és letette.