Ez a nap is ugyanugy kezdődött, mint a többi... egyszóval siralmasan,mert aludni nagyon is szeretek, felkelni meg egyáltalán nem. Reggel általában az öcsém hangjára ébredek, mert a szüleink szinte mindig dolgoznak,anya ovónő a helyi óvodában,apa meg rendőr. El is felejtkezdtem bemutatkozni, a nevem Elena Gilbert,18 éves lettem a múlt hónapban,szóval hivatalosan is felnőtt. Elhatároztam, hogy Londonba fogok menni, mert táncos szeretnék lenni, és ezt az álmom ott tudnám a legjobban megvalósitani. Anyuék el is engednek,mert ott él a nagynéném,aki szivesen befogad,amig nem találok magamnak albérletet ,és persze munkát.Ez az utolsónapom itt ,mert már holnap valószinüleg már utazni fogok Londonba,mert már elintéztünki mindent ,hogy elutazhassak.A szüleim nem nagyon örülnek neki, hogy elmegyek,de idővel el kell fogadniuk, hogy a kicsi lányuk felnőtt. Legalábbis már testileg,ha még agyban nem is teljesen. Tehát ezen a reggelen is az öcsém ébresztett, Jack,aki egy elég rossz kisfiú, de hát ki nem az ,az ő korában.Ezen a szép reggelen is az ő drága hangja ébresztett fel, az álmomból :
- Elena!!! Ébredj már fel!! Anyáék azt mondták te viszel az iskolába,mert ők már elmentek..elfoglak mondani,ha elkések miattad!!
-Oé, oké, 2 perc és felkelek,csak várj egy kicsit-válaszoltam kicsit kábultan, szerintem mindenki igy válaszolt volna reggel 7-kor,ha felébresztik.Már épp visszaaludtam, volna, mikor egyszercsak jack egy pohár jéghideg vizzel leöntött.Nagyon mérges lettem rá, ő meg csak nevetett rajtam,miközben kb. a félházon átkergettem. Miután befejeztük ezt a kis fogócskát, már nagyjából megnyugodtam.Már csak felkellett öltöztetnem,mert pizsamában volt,Ez sem volt zökkenő mentes,mert mindig elakart futni előlem,de végül ez is sikerült.Mikor az órára néztem,kissé lefagytam, mikor megláttam, hogy márcsak 20 perc van becsengőig. Gyorsan odaadtam neki az anya által elkészitett reggelit, és elvittem az iskolába. Eszembe jutott az iskoláról a régi emlékek,mikor még énis ide jártam, már akkor is tudtam, hogy mi akarok lenni. De holnaptól teljesen megváltozik az életem, vagy legalábbis remélem.
Az ábrándozásomból Jack rángatott ki,mert megérkeztünk,még volt 5 perc hátra,amin meg is lepődtem. Jackre már egyáltalán nem haragudtam,a reggeli kis incidens miatt, hiszen énis ilyen rossz voltam, legalábbis anyu szerint :
- Ne haragudj a reggeli miatt. Tényleg nagyon megbántam,jaj de mégse, mert nagyon vicces volt az arcod.- mondta visszatartva a kitörő nevetését.
- A te helyedben,azért nem röhögnék ennyire, mert a végén te fogsz sirni,ha elmondom anyuéknak is ezt.-mondtam teljes komolysággal,bár akkor sem gondoltam komolyan.
- Oké tényleg bocsi, csak ne mond el, igyse nem gépezhetek egész héten.-mondta szomorkásan,bár akkor is megérdemelte a büntetést.
- Jólvan,nem mondom, de többször ne csináld,oké??
- Rendben, bár ugyse lesz alkalmam, ha elfogsz holnap menni, miért mész el?? Kivel fogok én továbbra viccelődni, meg kötekedni??
- Ezt már eldöntöttem, és ez nem azt jelenti, hogy soha többet nem jövök haza, vagy, hogy nem találkozhatunk ,mert még sokat fogunk, csak nekem ez eléggé fontos, és szeretném, hogy megvalósitsam.-mosolyogtam rá,pedig bevül kicsit sirtam, hogy ő ezt igy fogja fel, hogy elmegyek.Kiszállt az autóból és bement az ajtón,én pedig haza indultam, mert a bőröndömet még össze kell pakolnom.Ehhez inkább a barátnőm segitségét kérem, mert ő szinte jobban tudja mi áll jól nekem, mint én. És akiről most szó van az nem más, mint Sophie. Ő az a féle csaj aki mindent tulpörög, és túlagyal.Néha megrémiszt az ilyesmivel.Tehát én vagyok az, aki ösztönzi őt, és néha, pedig ő az aki őengem. Tehát tökéletesen kiegészitjük egymást.
- Szia! Mitcsinálsz ma délután?- kérdeztem kicsit felvive a hangom.
- Eddig még semmit nem terveztem, de a hangodból itélve, szeretnéd, hogy segitsek bepakolni az utra.
- Igazából tényleg ezt szeretném kérni, de közben beszélgetnénk is, meg szerintem hülyülnénk is, meg biztos sirnánk is, szóval szerintem itt kellesz aludnod, ha mindent be akarunk fejezni- mondtam nevetve, de persze Sophie is nevetett.
- Oké, akkor ki nem hagynám ezt a csajos pizsibulit, sirással, nevetéssel, meg mindennel együtt.- mondtam , de már a szememből könny jött, hogy már csak elképzeltem magunkat ezen a "csajos pizsibulin".Egyikőnk se nem szerette igy nevezni az ottalvásainkat egymásnál, mert ez túl nyálas volt számunkra.
- Na jó, akkor várlak, majd később találkozunk.- köszöntem el.
- Oké, már alig várom, na puszi - köszönt, és letette.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése