Viccelődések

Nem telt bele sok idő mire Sophie ideért. Ezen kicsit el is csodálkoztam, mert a nem a pontosságról volt hires, tehát ebből is látszik, mennyire fontos vagyok neki. - Nem gondoltam, hogy ilyen hamar ideérsz.- lepődtem meg, mikor épp kiszálltam az autóból.
 - Azt hittem már nagyon vársz engem, erre kiderül, hogy mindjárt haza is küldesz- játszotta a sértődöttet, pedig a szája sarkában ott lapult a kitörő nevetés.
 - Persze, pontosan azt akarom, hogy elmenj, azért is hivtalak fel telefonon- játszottam énis a kicsit sértődöttet. De nem ment sokáig, mert mind a ketten nevetni kezdtünk. Ezután Sophit behivtam a házba, mert még sok elintézni valónk volt. Felmentünk az emeletre, ahol Sophie a táskájából elővett egy kis csomagot.
 - Ezt neked vettem, gondoltam lehetne egy aféle búcsúajándék.
 - Ugyan miért, hiszen még sokat leszünk együtt, nem fogunk ettől még eltávolodni.
 - Na jó léci bontsd ki, hadd nézem, hogy tetszik-e.
 Mikor kinyitottam, nagyon megörültem, mert egy gyönyörü bőrkötéses napló volt, a nevemmel a fedelén.
 - Megláttam a boltban, és rád gondoltam.. mivel szeretsz naplókat irni, gondoltam jó lenne beirni ebbe az élményeidet az út folyamán.
 - Köszönöm Soph az ajándékot.- és itt már nem birtam. Erősen magamhoz öleltem Sophit, mintha az életem múlna rajta.
 - Oké, énis nagyon szeretlek, de mindjárt megfojtasz a szereteteddel, és a ruháid sem pakolják össze magukat. - mondta nevetve, hogy jobb kedvre deritsen, ami sikerült is. Egész délután hülyültünk, vicceltük egymást, régi képeket néztün egymásról.
 - Ez a kép nagyon tetszik rólad Soph, olyan mintha most is igy néznél ki.- mondtam kicsit grimaszolva.
 - Persze, azzal a ronda fogszabályzóval, meg a a hatalmas púppal a fejemen, tényleg most is úgy nézek ki. Hirtelen egy párnát vágott a fejemhez, amitől az ágy mellett kötöttem ki, mert eddig az ágyon ültem. Énis megfogtam a párnát és teljes erőből a fejéhez vágtam. Sophi utánnam kezdett futni, én pedig le a lépcsőn, gyorsan futottam le előle. Épp a bejárati ajtót nyitottam volna, mikor hirtelen valaki megelőzött engem, és egyenesen fejen vágott vele.
 - Sajnálom kicsim, nem láttalak téged, olyan hirtelen jöttél- mondta anyu aggódva. 
 - Az én hibám, túlságosan siettem.- mondtam, és szinte sirtam, de nem a fájdalomtól, inkább attól, hogy Sophi közben nevetett, hogy mindjárt kinyir az azelőtti tettemért.
 - Apád nemsokára megérkezik, a bőröndödet már elkészitetett??
 - Még nem teljesen, de már alakul.
 - Gondolom Sophi segitségével, de ha gondolod énis besegithetek.
 - Már Sophival elkezdtük és már nincs sok hátra, de azért köszi.- mosolyogtam anyára, közben barátnőmmel indultunk a szobámba.
 Vacsora után Sophival, mint két kisgyerek kisminkeltük egymást, de a csavar az volt benne, hogy mindezt becsukott szemmel tettük. A végeredmény borzalmas lett, mint két szörnyella, úgy néztünk ki. Persze Jack kapott az alkalmon, és lefotózott engem, mert félig nyitva volt az ajtó. Gyorsan elfutott a szobájába, még mielőtt elkaptam volna. Kis idő múlva Sophi úgy döntött fellép twitterre. Kissé megdöbbenve nézett rám, miközben valamit talált ott.
  - El ezt megkellene nézned- mondta, amin kicsit meglepődtem. De attúl mégjobban amit láttam. Én voltam rajta a rúzzsal és sminkkel az arcomon, amit az előbb mostam le.
 - Ezért megölöm- fujtattam, de próbáltam lehiggadni. Végül csak anyáéknak szóltam, akik persze megbüntették a kisokost.... megint. Mostmár tényleg csak Sophira koncentráltam.
 - Na mihez lenne kedved??- kérdeztem.
 - Háát, talán nézhetnénk egy filmet.- Rendben benne vagyok.
Megnéztük a filmet, amin mindketten bealudtunk, kissé hamar. Álmomban már Londonban voltam, és találkoztam egy nagyon helyes fiuval, akit még nem láttam, de kitudja lehet az álom valóra válik.